Fogd meg és engedd el: hogyan tartsd életben a halat | BeAngler

A „fogd meg és engedd el” az egyik legegyszerűbb dolog, amivel a horgász védheti a vizet a jövő számára. A visszaengedett hal elúszik ívni, nagyobbra nő, és talán egy másik napon újra meghajlítja a botodat. Hanyagul végezve azonban a visszaengedés többet árthat, mint ha megtartanád a halat. A cél egyszerű: gyorsan fárasztd ki a halat, érintsd a lehető legkevesebbet, és olyan erősen engedd vissza, hogy magától elússzon. Ez az útmutató végigvezet a felszerelésen, a fogáson és azokon az apró szokásokon, amelyek eldöntik, hogy a hal túléli-e vagy sem.

Felszerelés, amely segíti a hal túlélését

A jó visszaengedés már a dobás előtt kezdődik. A megfelelő szerelék elveszi a kockázat nagy részét:

• A szakáll nélküli vagy mikroszakállas horgok tisztán és gyorsan jönnek ki, csökkentve a kezelési időt és a szövetkárosodást. Sok vízen ma már kötelezőek.
• A csomómentes, gumírozott merítőháló sokkal jobban védi a nyálkaréteget és az úszókat, mint a régi csomós szövésű háló.
• Az akasztószőnyeg vagy bölcső puha, nedves felületet ad a halnak, ha le kell tenni.
• A hosszú csipesz vagy horogszabadító lehetővé teszi, hogy elérd a horgot anélkül, hogy ujjadat a szájba dugnád.
• Egyágú horgok hármas helyett, ahol cserélhetők — kevesebb hegy kevesebb sérülést jelent.

Kösd a végszereléket erős, megbízható csomókkal, hogy a fárasztás közben semmi se engedjen; a horgászcsomókról szóló útmutatónk biztos szereléseket mutat be, amelyek jól illenek a szakáll nélküli horgokhoz.

A hal előtt: rövidítsd le a fárasztást

A hosszú, kimerítő fárasztás tejsavval árasztja el a halat, és órákkal a visszaengedés után is halálos lehet. A kiegyensúlyozott szerelék — a várt halhoz illő bot, zsinór és fékerő — lehetővé teszi, hogy gyorsan és határozottan fárasztd ki, ahelyett hogy a teljes kimerülésig játszanád. Ne válassz alulméretezett szereléket a hosszú küzdelem izgalmáért; éppen a jó állapotban kifárasztott hal úszik el a legnagyobb eséllyel. A merítő, a csipesz és a nedves szőnyeg legyen készenlétben már a kapás előtt, ne akkor, amikor a fáradt hal a lábadnál csapkod.

Fogás: az aranyszabályok

A visszaengedés utáni elhullások többsége a kezelésre vezethető vissza. Tartsd be ezeket a szabályokat minden alkalommal:

1. Nedvesítsd be a kezed, a szőnyeget vagy a merítőt, mielőtt megérinted a halat — a száraz kéz lehúzza a fertőzéstől védő nyálkaréteget.
2. Tartsd a halat alacsonyan, puha talaj, fű vagy víz fölött, soha kövek vagy kemény part fölött, ahol az elejtés sérülést jelent.
3. Támaszd vízszintesen két kézzel — egyik a has alatt, másik a farok közelében. Soha ne lógasd a halat függőlegesen a szájánál fogva.
4. Tartsd ujjaidat jó messze a kopoltyúktól és a szemektől, a hal legtörékenyebb részeitől.
5. Minimalizáld a levegőn töltött időt. Tekints minden vízen kívüli másodpercre úgy, mintha te magad tartanád vissza a lélegzeted a víz alatt.

Gyors és tiszta akasztás

A szakáll nélküli horog az ajakban általában a csipesz egy fordításával másodpercek alatt kiszabadul. Fogd meg a horog hajlatát, vezesd vissza azon a szögön, ahogy behatolt, és tartsd a halat nyugodtan a szőnyegen. Ha a horog mélyen ül, de még látható, nyugodtan dolgozd lefelé a csipeszt, ne tépd. Ha a hal mélyen a torkában vagy kopoltyújában akadt meg, és nem éred el biztonságosan a horgot, vágd el a zsinórt a lehető legközelebb a horoghoz, és engedd el a halat — a bent maradt horog gyakran kirozsdásodik vagy kihullik, és ez sokkal jobb, mint a kipiszkálással okozott kár.

A tökéletes gyors fotó

A fotó rendben van, de előbb készíts elő mindent. Legyen a kamera bekapcsolva, a beállítások készen, és egy társ kéznél, mielőtt a hal elhagyja a vizet. Emeld meg, és tartsd a halat alacsonyan a merítő, a szőnyeg vagy a vízfelszín fölött, hogy egy megcsúszás puha érkezéssel végződjön, készíts pár kockát, és tedd vissza azonnal. Néhány másodperc bőven elég. Ha a hal vergődni kezd, a fotózásnak vége — a túlélése fontosabb a képnél.

Felélesztés és visszaengedés

Ne ejtsd vissza egyszerűen a fáradt halat, és ne sétálj el. Tartsd függőlegesen a vízben, fejével az esetleges áramlattal szembe, és hagyd, hogy az oxigéndús víz átáramoljon a kopoltyúin. Adj időt — egy percet vagy többet egy nehéz harc után. Hideg vízben a halak gyorsabban felépülnek; meleg nyári vízben könnyebben elfáradnak, és hosszabb, gyengédebb felélesztést igényelnek, mert a meleg víz kevesebb oxigént tartalmaz. Amikor a hal megkapaszkodik a vízben, erősen csap a farkával és próbál kiszakadni, engedd el. Ez a csapás az ő jelzése, hogy készen áll.

Rögzítsd a visszaengedést, ne a zsákmányt

Az emlék megőrzéséhez nem kell megtartanod a halat. Megmérni a halat, feljegyezni a hosszát és súlyát, majd naplózni — ez a visszaengedést maradandó bejegyzéssé teszi, és hasznos adattá arról, hogyan fog a víz. A BeAngler fogásnaplójával a visszaengedést hosszal, súllyal, csalival és körülményekkel rögzíted ahelyett, hogy hazavinnéd a halat, és a víztérkatalógusból a megfelelő helyhez kötheted. Oszd meg ezt az etikát másokkal a csapatokban és klubokban, ahol a jól visszaengedő közösség mindenki számára védi ugyanazokat a vizeket. Hozz létre ingyenes BeAngler-fiókot, és kezdd el még ma a visszaengedések naplózását.